-
Ujjászületés.
Évek teltek el azóta. Ilia az idők folyamán nem csak szebbé, de mintha fiatalabbá is vált volna. Szíve újra kivirult, lelke ledobta saját magára kényszerített rabláncát. Megint észrevette a Nap mosolygós sugarát orcáján, a hajnali dér megcsillanó ezüstjét a levelek végén. Minden reggel mosollyal ébredt, ahogyan kedvenc gerlepárjának, időközben felnőtt fiókái is kopogtattak az ablakán.…
-
Halálsoron…
Mesélj nekem kérlek, milyen most az élet?! Van-e még bármi, mely lelkesíthet téged? Milyen lehet tudni, csak pár óra van hátra…? Mert az idő kegyetlen, nem vár gyógyulásra. Hosszúak a percek, rettenetes látni… Hogy elfogy a lélekzet, nem segít már semmi. Hogy bírod erővel, lehet, jobban mint mi… Amíg eljön az idő, hol nem fáj…