-
Önzés, vagy önzetlenség? 🤔
Pár napja beszélgettem valakivel, aki azt mondta, az a nagy baj, hogy önzőek az emberek. Kihalt az önzetlenség. Bizonyos fokig egyetértek vele, bizonyos fokig pedig nem. Húsz éve is azt mondtam a vendégeimnek, azt gondolom, a legnagyobb önzés az önzetlenség. Mégpedig azért, mert az úgynevezett önzetlenség, az esetek nagy részében azt tapasztalom, elvárásokkal jár együtt.…
-
A Föld Angyala…
Csak állt, és morzsolgatta a még kezében lévő földet. Amerre csak nézett, égett, felperzselt föld, üres, egy-egy még forróságot tűrő hüllő elpusztult tetemével megtört látóhatár. Rettenetesen érezte magát. Emlékezett és sajgott a szíve. Sajgott a jobblétre szenderült állatok miatt, sajgott az elmúlt évtizedek, századok, évmilliók miatt és sajgott a Föld miatt. Vérzett a csodálatos…
-
Légy boldog!
Amikor kicsi voltál, sok dolgot megtanultál. Hogyan kell lecsúszni a domboldalról, hogyan kell biciklizni, evéshez koszos kézzel nem ülünk le, mindennek ára van, stb. Amik lehetnek jók, lehetnek rosszak, ahogyan utólag nézzük. Azonban megtanultál még valamit, ami számomra sokkal fontosabb az eddigieknél és még száz dolognál. Még pedig azt, hogy alapvetően vagy tiszta- és jószándékú.…
-
Halálsoron…
Mesélj nekem kérlek, milyen most az élet?! Van-e még bármi, mely lelkesíthet téged? Milyen lehet tudni, csak pár óra van hátra…? Mert az idő kegyetlen, nem vár gyógyulásra. Hosszúak a percek, rettenetes látni… Hogy elfogy a lélekzet, nem segít már semmi. Hogy bírod erővel, lehet, jobban mint mi… Amíg eljön az idő, hol nem fáj…
-
Apák napja
Amikor kicsi voltam, még nem volt apák napja. Illetve de, mégis volt. Csak nem ünnepeltük, mint az anyák napját. Minden nap apák napja volt. Akkor is, amikor felültettél a szamaraskocsira, és akkor is, amikor összevesztünk. Akkor is, amikor Petőfi versét szavaltad nekem, és akkor is, amikor fésülgettem és begumiztam a hajadat. Akkor is apák napja…
-
Anyák napjára ⚘
Szerencsés vagyok. Szerencsésnek érzem magam, mert még van anyukám, akit ma reggel felhívhattam. Aki a férjemet saját anyukája helyett is szereti. Akivel rendszeresen hívjuk egymást, megkérdezve: „Hogy vagytok?”. Egy anya, legyen az édesanya, nevelőanya, mostohaanya, keresztanya, mindig ott kell legyen. Soha meg nem szűnő hivatás. Hogyha a gyerek szólít, hiányol, keres, akkor ott legyen, ahol…
-
Köszönöm!
Írhatnám, hogy soha ilyen boldog még nem voltam. Azt is, hogy minden csodás, minden heppi, és minden tökéletes. Hogy mindig mosolygunk, és sosem vitatkozunk, veszekszünk. Feltehetnék minden nap egy csupamosoly képet, hogy milyen tökéletes a házasságunk. Semmi ilyet nem fogok írni. (Meg is lepődnél, tudom…🤣) De megírom azt, hogy milyen sokszor emlékeztetem magam arra,…
-
Nincs közöm hozzá…
Mindig azt hiszem, hogy nem tudok miről írni. Aztán elkezdem, majd abba sem tudom hagyni. Sokszor hallottam, olvastam az elmúlt napokban ezt a mondatot: „Nem az én háborúm, nincs közöm hozzá.” Hogyan magyarázhatnám el, hogy nagyon is van? Mindenhez közünk van, ami a világunkban zajlik. Az, hogy homokba dugjuk a fejünket, az nem segít. Mindegy,…
-
Álmodtam…
„Álmodtam egy világot magamnak”, ahol nyugodtan ébredek. Ahol este, mikor lehajtom fejem a párnára, mosollyal ajkamon teszem. „Álmodtam egy világot magamnak”, ahol nem kell a szeretteim féltenem. Ahol ha rájuk gondolok, tudom biztonságban vannak, van mit enniük, tüzelőjük, hogy fűtsenek. „Álmodtam egy világot magamnak”, ahol bizalom van bennem. Ahol tudom, hogy a felnövekvő nemzedék átlátja,…
-
A pofon
Darázsfészekbe nyúlok, de akkor is vállalnom kell magam. Elmesélek pár dolgot… Egy régi páromnak két gyermekét volt szerencsém „nevelni”. Imádtam őket. Hét és fél év alatt „sikerült” talán háromszor pofont adni összesen a kettőnek. Akkora erejük volt, hogy épp hozzáértem az arcukhoz. Én mégis rosszul éreztem magam tőle. Egy másik párom behúzott egyet valakinek, mert…