Annyira igyekszem…tényleg. Megállás nélkül jövök-megyek, keringek. Törekszem rá, hogy jó anya legyek, minden gyermekem kapjon az éltető napfényből.
Újra és újra megnövesztem a növényeket, fákat, hogy friss levegőt, élelmet adjanak nektek. Vizeimet táplálom újabb erekkel, csatornákkal, melyek behálózzák testemet, akárcsak tietekét a vérkeringés…
Mégis, soha, semmi sem elég. Mohó vágyaitok miatt tele vagyok égési sérülésekkel, kráterekkel, melyekben megposhad a tiszta víz is, hisz mérgek tömkelegét ontjátok rám. Nem figyelve egymásra, halált, dögvészt hoztok magatokra, környezetetekre.
Egyre nehezebben hozom helyre a pusztítást, melyet végeztek rajtam, bennem, s testvéreitek között. Elfáradtam. Nem tudok igazságot tenni. Szavamat, mely egyre halkul, nem akarjátok meghallani. Talán még be is fogjátok fületeket. Szemeteket eltakarjátok, illúziót hoztok létre, s azt hiszitek, hogy az elég, az megmarad.
Igyekszem jó anya lenni…tápláló, óvó, féltő, ringató, bánatban nyugtató. Igazán nehéz veletek. Elmúltam négymilliárd éves, s miután a teremtő rám bízott benneteket, végtelenül boldogan néztem fejlődéstek. Ám valamit elronthattam, hiszen kevés kivétellel acsarkodtok, marakodtok, egymás, és testvéreitek leigázására törekedtek. Képtelenek vagytok békében élni.
Gyermekeim, mi lesz így veletek?
Lassan elfogy az energia, nincs, mi levegőt termeljen. Vizeim, csatornáim beszennyezitek, elpocsékoljátok, a már most is kevés oxigén csak egyre fogy…
Ha nem haltok szomjan, megfulladtok! Gyermekeim, ébredjetek! Becsüljétek meg, mit még adni tudok! Szeressetek, öleljetek, óvjatok!
Aggódó tekintettel nézek reátok.
Szerető Földanyátok ❤
B-N. E.