A cím nem téves…
Sokat beszélgetünk mostanság egy barátnőmmel erről a témáról. Nagyon szeretem az inspiráló beszélgetéseinket a barátaimmal, szóljon az bármiről. Mostanában nekem is újra sok meg-, és átdolgozni való téma, helyzet jön szembe.
De miért is a cím? Mert meggyőződésem, hogy ahol meg kell felelni, ott nincs megengedés, elfogadás, valódi szeretet. A szerelemnek szerintem nincs köze rózsaszín ködhöz, nincs köze megfeleléshez. A rózsaszín köd egy illúzió, amely ha felszàll, kitisztul, akkor ott állunk egy idegennel, akivel nem tudjuk mit kezdjünk. Felruházzuk olyan tulajdonságokkal a másik egyént és vice versa, amely nem az övé, de meg akar felelni nekünk, s azt hisszük, ő ilyen. Ám hosszú távon nem működik ez a helyzet, nem tudjuk elnyomni folyamatosan magunkat. Ez újabb és újabb konfliktus helyzeteket teremt, egyik fél sem érzi jól magát benne (normális esetben, de ugye már a megfeleléskényszer sem az). A megfeleléskényszeres egyén újra csak fogadkozik, odafigyel, innentől máskèpp lesz, de nem tud kibújni a bőréből. A másik fél már zsarnoknak érzi magát, pedig semmi olyat nem kér, amely ne lenne számára evidens, normális. És megy a játszma, az adok-kapok. Itt két olyan ember „kínlódik”, akiknek az alapvető elveik, gondolataik, értékrendszerük nem egyezik. Ilyenkor van a kapcsolat elejèn a „majdénmegváltoztatom”, és hasonló érzésünk, de a rózsaszín köd mindent beborít.
Számomra a szerelem, a szeretet más. Nem akar megváltoztatni. Látja a „hibákat”, ám ezzel együtt szeret. Megengedi a másiknak, hogy önmaga legyen, miközben saját magunkkal szemben is megengedőek vagyunk. Elgogadja a saját- és a másik által eltérő gondolatokat, tetteket. Ám ennek van egyetlen feltétele (így azt gondolom, csak ezzel a feltétellel beszélhetünk feltételek nélküli szeretetről), mégpedig az, hogy az alapvető elveink, értékrendszereink megegyezzenek. (Például férjemmel mindkettőnknek fontos a tanulás, tudás, új ismeretek megszerzése. Olyan sokrétű tudással, információval rendelkezik az élet több területén is, amely évek után is elkápráztat és inspirál. És mindezek ellenére még olvas, tanul, nem szégyell megkérdezni semmit sem, ami ismereteit bővítené.)
Egy megengedő, elfogadó szeretet inspirál, hozzánk ad, többek leszünk általa. Megemeli az energiaszintet, táplál és éltet. Motivál a változásra, változtatásra, fejlődésre, haladásra. Anélkül, hogy ez elvárás lenne bármelyik fél részéről is. Ebben a helyzetben az egyén felismeri a sallangokat és önmaga vágja le, hagyja el őket, amikor azt érzi, hátráltatják. Ez a kapcsolódás egyenrangú, bízó és tisztelő.
Szerintem. 🙏
B.N.E.