Bízom benne, hogy…
Megbízom benne, mert…
Bizalom. Szerintem az egyik legszebb szó, és nem csak a jelentése miatt. Tetszik a hangzása, kedvesnek érzem. Amit nekem jelent, az pedig számomra az egyik legerősebb kapocs tud lenni egy másik emberrel, illetve önmagammal.
Olyan mély sebezhetőséget és intimitást sejtet, ami azt gondolom, az én életemben a legerősebb, legtisztább kapocs. Akiben megbízom, azt beengedem olyan mélységekben akár a mindennapjaimba is, ahogy mást nem. Ez nem azt jelenti, hogy megosztok vele mindent ami történik stb. Csak csupán annyit, hogy megismerheti azt, akit lehet, még én sem ismerek teljességgel, mégis, meg merem neki mutatni, mert tudom, nem él vissza vele.
A gondolataim, az érzelmeim, a tetteim, a teljes finom- és durva fizikai létezésem. Ahhoz, hogy meg merjem tenni, főleg az kellett, hogy minél jobban megismerjem és megszeressem önmagam. Hogy önmagammal olyan intim viszonyba kerülhessek, ahol semmit nem szégyenlek, ahol tisztában vagyok minden, a létezésemhez kapcsolódó dologgal.
Kevés ilyen ember van, akiben így megbízom. De van. És végtelenül felszabadító, hogy oda merem tenni magam. Hogy merek megosztani velük, kérdezni tőlük, hogy nincs tabu. Nem kell azon gondolkodjak, hogy hogyan…mert lehet csak úgy…ahogy vagyok, amilyen vagyok.
S mivel „ez a fajta” bizalom magába foglalja az önismeretet, így táplálja azt a fajta önbizalmat, ami az önértékelést növeli. Mert tisztában vagyok az értékeimmel. S mert akinek így meg merem mutatni magam, az segít ráébredni hiányosságokra, támogató, „hasznos” tulajdonságokra. A legnagyobb hozzájárulás az életemhez. 🙏
Csak remélni tudom, hogy van olyan végtelen lény, aki velem kapcsolatban is így érez.
Mert az intimitás, önmagunk igazi megosztása számomra a legszebb, legigazibb dolog. És feltételezi a tiszta, megengedő szeretet is. 💕
Te mit gondolsz a bizalomról? Mit jelent számodra? Van, akinek gondolkodás nélkül meg tudod mutatni, akire rá mered bízni magad?