A szőnyegen, amerre csak néztem, mindenhol vércseppek voltak. A szoba sarkában egy kerek asztalka, rajta egy valamikori tárcsás telefonnal. Régen jó szolgálatot tehetett a gazdájának, azonban mostanra már csak dísznek volt odatéve, néha letörölve a rászállt portól. Mellette egy fekete tűsarkú, amolyan csábításra használt. Néha volt szerencsém egy régi nőmmel megtapasztalni, milyen is az, amikor ilyen tűsarkúban várják haza az embert…régi idők, ehh…
A cipő oldalán mohazöld színnel egy embléma. Azt hiszem, ez még fontos lesz később. A tulajdonosa eltűnt. Bekészítve a gyertyák az ablakpárkányra, mellettük öngyújtó. Finom illatfelhőbe burkolta a párologtató a szobát. Nem tolakodó, inkább olyan teret feltöltő, kedélyjavító. Hát, valakinek biztos jókedve lett tőle…majdnem hangosan felröhögök. Még szerencse, hogy időben észbekapok. A szomszéd hívta a rendőrséget, mikor meglátta az odaszáradt vérpöttyöket a gangon, meg a bejárati ajtó előtt. Elmondta, hogy sokszor hallott furcsa, elfojtott, ingerült hangokat a lakásból. A nő, aki itt lakik, korán megy dolgozni, de korán haza is ér. Rendszerint egyedül. Ha társasága van, akkor egy sejtelmes férfi jön hozzá, hosszú ballonkabátban, kalapban. Pff…rögtön Humphrey Bogart lép elő gondolataimban. Régi korok öröksége, mely saját koromhoz köthető. Én már csak ilyen régimódi haver vagyok.
A konyhában előkészített vacsora. Pirítósnak való, mellette kis tálkában libamájpástétom, a sütőben sült illatozik. A tűzhely tetején krumplipüré. Mindegyik meredt, tegnap este készülhetett el. Tehát tegnap lett volna a találkozó. Tálban saláta, a pulton egy üveg bor… jóféle…Romantikus estére készültek, ez nyilvánvaló. Vajon mi történhetett? Éppen a szomszédhoz fordulok, amikor halkan nyílik a bejárati ajtó. Hosszú, mohazöld selyemruhában, dús, vörös tincsekkel, valószerűtlenül kék szemű nő jelenik meg az előszobában, egyik kezén egy szép nagy kötéssel, másikban egy csokor tulipánnal. Még életemben nem láttam ilyen gyönyörűt.
– Hát maguk, mit keresnek itt?
Hirtelen éles csengés hasít bele az amúgy is fülsiketítő csendbe. A francba! A legrosszabbkor szólalt meg az ébresztőm. Gyorsan magamra kapom a ruháimat, felfrissítem az arcom hideg vízzel, mennem kell dolgozni. Holnap éjjel vár rám a következő megoldandó bűneset…