Nyuszi Juli, meg Nyuszi Gyuri nagyon elfoglalt volt ebben az évben. Sokkal több tojást kellett festeniük mint tavaly.
A szomszéd faluban Nyúl Géza és a felesége Nyúl Manci, elkaptak egy fránya vírust és ágynak dőltek. Ezért pár hete szalasztották kisfiukat Nyúl Jónást, hogy szóljon Nyuszi Juliéknak, hogy segítség kellene.
Jaaj, volt is kétségbeesés, hiszen Juliék is csúszásban voltak. Gyuri még a télen eltörte a lábát, ami nehezen gyógyult. Így a húsvéti készülődés közben problémák akadtak náluk is.
Julira hárult, hogy egyedül pesztrálja a kicsiket, felmérje az ezévi tojástermést, a húsvéti szükségleteket, meg az ehhez tartozó eszközöket, de még Gyurit is ápolnia kellett.
Szegény Juli, azt sem tudta, hol a feje néha.
Aztán még jött a kis Nyúl Jónás is, hogy a szomszéd falu gyermekeinek is ők készítsenek hímes tojásokat. Gyuri már egészen jól tudott járni, ezért átbicegett Gézáékhoz, hogy megszámolják, hányják-vessék, miből, mennyire van szükség.
Már egy hét sem volt Húsvétig, de Nyuszi Juli csak most vette észre, hogy a nagy rohanásban elszámították magukat.
– Nem lesz elég a festék, Gyuri! Most mit csináljunk?
– Julikám, hát mi hiányzik?
– A bíbor szinte teljesen elfogyott, és az olivzöld is kimerülőben van már- csapta össze mellső mancsait Juli, és nagyon aggódó szemekkel nézett a férjére- most mit csináljunk? Hogyan leszünk így készen időre azzal a rengeteg tojással?
– Egyet se aggódj kicsi feleségem, kitalálunk valamit! Megkérjük pocoknét, hogy hozzon olivzöld könnyeket a széles folyó partján álló Oliva Olgától. Reméljük Olga még nem sírta el az összeset. Én meg kérek Bíbor Bercitől bíborsóhajtásnyi bíborcseppeket, hogy az is meglegyen. Megyek is, beszélek Pocok Pirivel.
– Jó napot szomszédasszony! Segítségre volna szükségünk.
-Jó napot szomszéd, miben segíthetek? -kérdezte Pocok Piri.
-Jaj Piri, megtenné-e nekünk, hogy elmegy Oliva Olgához, és ha maradt neki olivzöld könnye, elhozná nekünk? A szomszéd falu gyerekeinek is mi festjük a tojásokat, és elfogyott a festék. Nekem még el kell mennem Bíbor Bercihez is, bíborcseppekért.
– Elmegyek én szomszéd, szívesen elmegyek, de az kétnapi járóföld még nekem is. Gyorsan befejezem a főzést, és indulok is sebtiben, hogy még időben visszaérjek.
-Köszönöm Piri, én is sietek Bercihez! -ezzel Nyuszi Gyuri tovább bicegett az erdei úton, hiszen Bíbor Berci az erdő mélyén lakott.
Eközben Nyuszi Juli serényen festegette a tojásokat, de már eléggé a végén járt a festékeknek, és még hat gyermeknek hátra volt az ajándék.
Elhasználta hát a maradékot, és szépen szortírozta, csomagolta a már készen álló darabokat, majd mindegyiket névvel látta el, hogy tudják, kinek kell adni. Egyetlen kislánynak, Petrának nem készültek el a tojások, neki pont ez a két szín hiányzott nagyon.
Gyuri odaért Bíbor Bercihez.
– Adjon Isten, Berci komám! Nagy bajban vagyunk. Tudsz-é segíteni?
– Mi a baj Gyuri, mi hozott felénk? -kérdezte Berci nagy szemekkel, hiszen ritka vendég erre a mezei nyúl.
– Elfogyott a tojásfestékünk, és a szomszéd falu gyerekeinek is szüksége van a munkánkra. Tudnál-e adni egy bíborsóhajtásnyi bíborcseppet, hogy Juli befejezhesse a festést, miután Pocok Piri is hoz olivzöld könnyeket Oliva Olgától?
– Hát, ezen ne múljon a gyerekek öröme, megyek megnézem mit tehetek. -mondta Berci, ezzel elindult hátra a kamrába.
Elő is vette a bíborcseppes köcsögöt, de annak az alján alig volt valami. Csalódottságában elsóhajtotta magát. Erre ugyancsak izzadni kezdett, csodaszép bíborcseppek jelentek meg az arcán. Gyorsan belegyűjtötte a köcsögbe, és örömmel vitte Gyurinak a konyhába.
– Nézd csak komám, mit hoztam neked! Rajtam ne bukjon meg, a gyerekek húsvéti jókedve. Vigyed csak, Juli fessen gyönyörű tojásokat!
– Berci komám, az Isten áldjon téged! -köszönte meg vidáman Nyúl Gyuri a bíborcseppet, és már ott sem volt. Sietett az ő Julijához. Öreg éjszaka lett mire hazaért, holnap estére Pocok Piri is visszaér Olgától a könnyekkel.
Délelőtt, meg nap közben szépen talicskára tették a csomagokat, és Gyuri, Nyest Vincével meg Nyest Gáborral közösen, átvitték Nyúl Gézáékhoz a szebbnél szebb tojásokat. Volt is öröm. Nyúl Manci megígérte, hogy jövőre ők fognak segíteni, hogy Julinak könnyebb legyen.
Már sötétedett, amikor hazaértek. Látták, Piri is most fut éppen be a kapun, hátán egy nagy csomaggal. Szegény olyan fáradt volt, alig tette le a táskát, összerogyott. Annyi ereje sem maradt, hogy a kis sámlira felüljön.
Elmesélte, hogy Olgának folyamatosan hullott a könnye, mert olyan szomorú volt, csak fel kellett fognia. Ezért tudott ilyen gyorsan megfordulni.
Nyuszi Juli, amíg Gyuri limonádét meg süteményt adott Pirinek és hagyta pihenni, addig gyorsan nekiállt megfesteni Petra tojásait. A friss festék olyan szép színt adott, hogy nem győzte csodálni. Egy sóhajtásnyi bíbor ide, egy könnycseppnyi olivzöld oda, és már készen is lett. Kicsit legyezte a füleivel, hogy gyorsabban száradjon.
Mire Piri kipihente magát és haza indult, addigra be is tudta csomagolni.
A két Nyest segedelmével még éjszaka ki is szállították a sok ajándékot a faluba, hogy reggel a gyerekek örülhessenek neki.
Mire Petihez és Petrához értek, már erős reggel volt, így megbújtak a szénakazal mögött. Kicsit el is szundikáltak, amikor gyerekhangra lettek figymesek.
-Anya, apa! Nagymama, nagypapa! Nézzétek!
Milyen szép nyuszifészkek vannak itt! -kiabált Peti.
– Ó! Ilyen gyönyörűt még sosem láttam -mondta Petra. S valóban, az ő tojásai, mintha kicsit erősebben, fényesebben, élénkebben ragyogtak volna. Éppen csak annyira, hogy az vegye észre, aki tudja, mi a különbség.
A két gyerek vidáman, mosolyogva játszott az udvaron, miközben Nyuszi Juli hálásan, kissé fáradtan bújt hozzá férjéhez Nyuszi Gyurihoz, a szénakazal tövében.
-Boldog Húsvétot Kedvesem! Gyere, menjünk haza a mi kicsinyeinkhez, ők is várják az ajándékot!
Áldott Húsvétot Mindenkinek! 😇