A kis Lélekfény már nagyon izgatott volt. Hosszú ideje várta, hogy végre újra lejöhessen a Földre. Előző életét egy barna fürtös, gödrös arcú kisfiúként élte, szeretettel, mosolyokkal körülölelve. Gerjénnek nevezték. Nehéz szívvel hagyta ott akkori szüleit, hiszen tudta, hatalmas fájdalom és űr marad majd utána. 🤍
Ezt a feladatot csak a nagyon bátrak kapják. Ugyanis a gyerekek emlékeznek, míg a materiális világ el nem nyomja bennük a tudást. Ezért tisztában vannak a feladat nehézségével, az ahhoz tartozó fájdalmakkal. De szövetséget kötöttek, s bizony megszegni azt csak kivételes esetekben lehet. Sorsunk útját a lélekcsaládok tervezik meg együtt, támogatva egymás fejlődését szeretettel, s néha nehéz sorsfeladatok megoldásával, átélésével.
Amikor valakinek relatív hosszú földi élet után lejár az ideje – s bár lehet, hogy nehéz betegségeket kap testének fájdalmához-, azt mégis könnyebb véghez vinni. Amikor rövid, gyermeki létet kap a fejlődéshez, a tapasztaláshoz, az mindenkit megvisel, bárhogyan is érjen véget. S ezt csak a legerősebbek, legbátrabbak választják. 🕯
A kis Lélekfény úgy döntött, lélekcsaládjával egyetértésben, hogy újra ugyanahhoz az édesanyához jön le🤰.
Még Gerjén leszületése előtt megbeszélték, hogy ha szülei a Földön is megértik, megtapasztalják a szeretet mibenlétét, akkor hozzájuk jön vissza. Később ezt a szeretetet tanítva, másoknak is megmutatva éli majd le az újabb időszakot, bár már másik testben, egy szőke, göndörhajú, huncutszemű, édes kislány testében. Már nevet is választott, a Gréti nagyon tetszik neki. Tudja, hogy szüleinek is tetszeni fog. 👼
Ám újabb földi megnyilvánulása is fájdalommal fog járni hiszen a gyönyörű, selymes hajú, lágyszívű nő, kisfia után nem sokkal, hamarosan saját édesanyját is elveszíti. Szíve így is romokban hever, úgy érzi, több fájdalmat már nem bír el. Szerelme tartja a lelkét, azonban sajátja is nehéz. Fel nem tudják fogni, hogyan folytathatnák…de összekapaszkodnak. Eldöntik, hogy nem adják fel, hogy egymásban, a másik szerelmében, szeretetében kapaszkodva tovább mennek az úton, melyet kijelöltek maguknak.👩❤️👨
Azon az úton, amire Gerjén tanította őket. A kis Lélekfény ezt végtelen örömmel látja. Be van sózva, jönne, amilyen gyorsan csak lehet, de még nincs itt az ideje. ❤️
Földi nagymamájával már felvette a kapcsolatot álmában, Malina többször is üzent neki, hogy lassan készen áll, azonban a Nagy Rendező még nem adott szabad utat. Leendő szülei, Nala és Toma még nem készültek fel. Éppen csak túlélték Gerjén távozását. Meg kell erősödjenek újra egymásban. Ő ezt türelmesen várja, s a kis asztrálujjai csuriban vannak, ahogyan drukkol nekik. 🤞
Miközben tervezgeti, hogyan fog telni következő élete Grétiként, a Nagy Rendező elérkezettnek látja az időt. Malinának is tudtára adta, már nem sok a szenvedése. Lélekfény nagyon szeretett volna találkozni Malinával a földi létben is, hiszen olyan régen voltak már együtt. Ám most csak a hajnalonkénti rövid, álombéli találkákkal kell megelégedjen. Hűha…a nagy Jelzőfény elkezdett világítani. Minden leszületendő léleknek van egy saját Jelzőfénye, mely tudtára adja, hogy mikor kell indulnia. Egyre erősödő fénye mutatja nem csak a pillanatot, de az utat is
Jaj, már nagyon izgatott. Ismerős érzés keríti hatalmába. Egyre gyengébbé válik. Látja, ahogyan egy ezüstszál kezd el lassan kioldódni fényéből, s vezet valahová a végtelenbe, lassan kezdi húzni magával. Szinte pillanatokon belül mintha összenyomnák, korábbi könnyed, végtelen állapotát elveszítve megnehezül. Tudja, immár megérkezett Nala méhébe. Halványan Malina hangját hallja: „Szeretlek, ne feledd! Találkozunk a végtelenben nemsokára 🥰”
Nala, Malina távozásával úgy érzi, kicsúszott a talaj végleg alóla. Toma szeretettel öleli, támasza neki, de saját szíve is nehéz még. Ám tudja, ő az, aki itt most az erőt képviseli. Pár hét múlva, úgy látja, Nala megváltozott, mintha más fénye lenne. Mintha újra ragyogna, pedig szeme tele van fájdalommal. Teste gyengének, fáradtnak tűnik, ám fénye egyre erősebben ragyog, bevilágítja a szobát. Utoljára akkor látta ilyennek…nem, ez nem lehet! Lehetséges volna?
Újabb pár hét elteltével már Nala is tudja. Érzi, biztos benne, hogy szíve alatt új életet hord. Egyik éjszaka, álmában Malina szólt hozzá: Kislányom, szívem fénye, légy boldog! Ez az élet…én elmegyek, a te szíved fénye, Gréti pedig megszületik. Másnap reggel Nala, gondolataiban egy névvel ébredezik. Átölelve szerelmét Tomát, halkan suttogja a fülébe: Édesem, már újra hárman vagyunk. Gréti megérkezett🙏💜
Egy csillag távozott, egy csillag megszületett…egy Kis Lélekfény, földi útjába belekezdett. 🌠
Földi létünk része születés és halál, öröm és szomorúság, megérkezés és elengedés. Éljünk meg minden pillanatot mely ideköt bennünket. Csak ruhánk változik, talán nevünk és nemünk is…az Önvaló örök, végtelen lény. Egy igazi, szikrázó, ragyogó Lélekfény ❤️
B-N.E.
4 hozzászólás a(z) “Lélekfény” bejegyzéshez
Gyönyörű …..
Köszönöm szépen!
Csodálatos. Szeretettel gratulálok, kedves Erika!
Köszönöm, István