Mindig különös vonzódást éreztem Füleshez, Micimackó barátjához (Volt egy Fülesem, kb 30 cm, amit egyik exemtől kaptam. Debrecenből hozta nekem, nagyon szerettem. 15 év után elajándékoztam egy kicsi fiúnak a családban ❤).
Ugyanígy szerettem Szamarat a Srekből. Vagy imádtam A lusta szamár, A molnár, a fia meg a szamár című meséket, de kedvencem A brémai muzsikusok szamara.
Így felnőtt fejjel már tudom, miért. Nem régen jöttem rá. Amikor kicsi voltam, nekünk is volt szamarunk. Egy öszvérszerűség, aki Robi névre hallgatott. Egy fekete (aki fél szemére sajnos megvakult), akinek Bambi volt a neve, és imádtam. Majd lett egy fia, Füles.
Robi végtelenül okos és erős volt, imádta apukámat. Bambi sem maradt el mellette észben, vicces sztorik garmadája történt velük 🙂
Robi előfordult, hogy utána szökött apukámnak, s amíg ő beszèlgetett a barátaival a kocsmában, ő egyszer csak bekukkantott az ablakon..😅
Bambi, előfordult, hogy megitta a pohárból sógornőm kávéját 🤷♀️
A szamarak okosak, és viccesek. Kedvesek, ragaszkodóak. Legalábbis én ezt tapasztaltam ❤ Meg hangosak 🤣
A faluban talán még sokan emlékeznek, ahogy apukám kettejükkel, a szamaraskocsival járja a falut. A felső képen balszélen állok, rengeteg időt töltöttem velük, imádtam őket. Az alsó képen apukám és ők vannak rajta, egy utcabeli fiúval. Én ott hàtul vagyok, kissé elmosódva.
Annyira kedves emlékeket kaptam tőlük, nagyon szerettem őket. Méltatlan a szólás:
„buta mint a szamár”.
