2021. Október 7.
Harminc év mióta nem vagy. Harminc éve ünneplem nélküled a szülinapomat. Mintha csak egy perc telt volna el azóta. Pedig oly sok nehézséggel, fájdalommal, küzdéssel teli óra van mögöttünk, s megannyi nevetős, boldog, örömmel teli pillanat.
Vajon merre jársz most? Kire vigyázol oly féltőn, mint annak idején miránk? Van-e egyáltalán családod? Vagy csak élvezed a választásod által kijelölt teret és létidőt?
Hiányzol. Ahogy öregszem, egyre jobban. Mégis csak sok volt ez a harminc év…nélküled. De nincs mit kifogásolni, ez az élet.
Mikor elmentél, még kislány voltam. Azóta talán tapasztaltabb, kissé bölcsebb is lettem.
Átgondoltabb, ugyanakkor ösztönvezéreltebb…tavaly férjhez mentem. Gondoltad volna, hogy valaha is lesz, aki elvesz? 🤣
Pedig többen is jelentkeztek.
Végül megérkeztem…Hozzá. Iszonyú sokat veszekednétek, de imádnátok egymást. Pont olyan konok és szenvedélyes, mint te, vagy én. És pont úgy, olyan erősen tud szeretni…engem. És olyan ezermester mint te. Mondom, imádnátok egymást.
Van sok állatkánk is, és gyönyörű helyen lakunk. Azt hiszem apukám, büszke lennél rám, ha itt lennél. Olyannyira, mint régen. Vagy talán egy kicsit jobban is…
Köszönök mindent, amit azelőtt, és amit azután kaptam Tőled. Mert sosem hagytál el, csak mást választottál. De ugye, azért nem baj, ha hiányzol tovább? Jó lenne fizikálisan is hozzád bújni és a válladra hajtani a fejemet, mint kislánykoromban.
Picit össze-vissza lettek ezek a gondolatok. De ennyi tellik most, így negyvennégy évesen, nélküled…
1991. 10. 04. 🖤
1977. 10. 07. ❤
