Mostanában többedszer jön velem szembe valami, ami elég jellemző a társadalmi viselkedésre.
Történik valakivel valami, tapasztal valamit. Majd ezt ráprojektálja egy másik emberre (kvázi vádolva őt), úgy, hogy gyárt egy számára megfelelő sztorit 💬 (ami egyébként köszönőviszonyban sincs a valósággal), ahelyett, hogy kérdéseket tenne fel 💭 Meggyőződéssel védi a saját sztoriját, ezzel bántalmazva/rágalmazva a másikat, miközben sokkal egyszerűbb lenne feltenni egy-két kérdést, miszerint:
„- Megkérdezhetem, hogy tudsz-e erről bármit is❓
– Lehetséges, hogy te csináltad ezt így❓
– Tudsz nekem segíteni kideríteni valamit❓”
Bármelyik kérdés (de ezeken kívül számtalan másik is) alkalmas lenne rá, hogy kiderüljön, hamis alapokra épült a saját gyártású történet. Ráadásul senki sem érezné magát rosszul egy vádaskodás, rágalmazás (ami egyébként büntetendő) miatt, sem közben, sem utólag. 🤷♀️
De nem. Körme szakadtáig védi a butaságot, ezzel olyan helyzetbe hozva akár magát is, amit később már nem tud megváltoztatni. Akár mert a szituáció, a környezet és a résztvevők (a sztorigyártó személyét és körülményeit is beleértve) is helyrehozhatatlan károkat szenvednek. Mert például szégyenli amit tett, miután beigazolódik az „igazság”. S bár nézőpontja mindenkinek sajátja van, ami egyedi, azért a tények, tények maradnak.
Én magam is belekerültem többször az elmúlt hetekben ilyen szituációkba, ahol „magyarázkodnom” kellett volna, bár erre a játszmára már egyre kevésbé vagyok vevő, így leállítom elég hamar 🤔. Illetve haragtartó sem vagyok, tehát a hullámok elcsitulnak.
Azonban szem- és fültanúja is voltam több ilyen esetnek a környezetemben, amit szomorúan tapasztaltam 😒. Volt, akinek hozzájárulás lehettem, hogy kezelni/megállítani tudja valamilyen formában a szitut 🙏, volt, aki sajnos nem kérte a hozzájárulásomat.
Mielőtt vádolunk, rágalmazunk, ítélkezünk, gondolkozzunk, kérdezzünk!
Mi van itt elrejtve, amit nem vagyok hajlandó észrevenni?
Például…
Legyünk éberek magunkra, egymásra! 🙏❤