Ez az írásom, hat évvel ezelőtt született. Nem módosítottam. Sokan vannak, akik olvasták már, de többen, akik még nem. Úgy döntöttem, hogy hozni fogok régebbi gondolataimat rendszeresen, van amelyiket aktualizálva, van, amelyiket eredetiben, ahogyan megíródott. Azt gondolom, hogy ma sem tennék másként. Az a másfél év hatalmas felismeréseket és új utakat, lehetőségeket hozott. Valamint a férjemet, és egy gyökeresen más életet <3 . Azt gondolom, az önmunka csak addig opcionális, amíg el nem kezdjük. Mert ahogyan haladunk az életünkben, folyamatosan történnek velünk dolgok. Folyton-folyvást gyakorolhatjuk a magunkba nézést, sepregethetjük a portánkat. Mert ha azt hisszük, mi már rendben vagyunk, csapdába estünk…
Lassan másfél éve…másfél éve, hogy megfogadtam magamnak, hogy megtisztulok. Megtisztulok minden olyan energiától, amely nem szolgálja fejlődésemet. Elég nehezen kezdtem bele, hiszen rengeteg dolog tartozott ide. Különféle jellemhibáim, melyek belviszályt szítottak testemben-lelkemben, viselkedésbeli problémáim, melyek a külvilággal okoztak konfliktusokat, férfiak energetikai lenyomatai, melyek elvághatatlan kötelékként tartották fogva őket és engem egyaránt. Meg kellett tanulnom, milyen mély a nyúl ürege, s attól tartok, még mindig nem tudom. Szembe kellett néznem a számtalan hibámmal, melyek vírusként garázdálkodtak testemben, gúzsba kötve lelkemet.
Nap nap után szedegettem le a polcokon elrejtett legapróbb szarságokat, hogy megvizsgáljam, vajon hozzám tartoznak-e még. Minden nap szembesültem valami általam elítélendő tulajdonsággal, gondolattal, érzéssel, vagy energiával, amit bizony el kellett fogadjak magamban. Meg kellett értsem, hogy ezek a dolgok éveken át jelentették nekem a túlélést, a menekülést. Ahhoz, hogy meg tudjak tisztulni tőlük, hogy le tudjam választani magamról őket, ahhoz éreznem kellett a hálát irántuk, hogy ne elnyomni és eltagadni akarjam őket, hanem elfogadni, és a hozzájuk tartozó tapasztalatokat integrálni tudjam.
Úgy neveztem ezt az időszakot, hogy az ” Ártatlanság kora”, ahol újra visszanyerem szüzességem, minden szempontból. Pár napja elmentem egy egész napos jógás programra, amit egy nagyon kedves, számomra nagyrabecsült, régi barátnőm tartott. Már egyébként is bizsergette a belsőmet egy-két dolog a gyakorlatok között, amikor is azt mondta, szeretné elmesélni, hogyan tette helyre az életét, mi kellett ahhoz például, hogy most egy csodálatos házasságban élhessen és boldog párkapcsolata legyen. Majd teljesen megdöbbentem, mert elmesélte szóról-szóra, az én történetem. És fura módon, ő is másfél évről beszélt…Kellett pár nap, amíg felocsúdtam ebből az állapotból.
Rendszeres gyakorlássá tettem, hogy vágjam magamról a sallangokat. Hogy ha rosszindulatot fedezek fel, nézzek mögé. Ha ítélkezem, gondoljam át, hogy mit ítélek meg abban a helyzetben és miért. Ha ideges vagyok, vajon megéri-e nekem azt a plusz energiát. Szánok-e magamra elég időt…az önmagam szeretetére. És a pasik…igen, a pasik. Egyetlen egy sem volt, egy éven keresztül…nekem…mert Férfit akartam. S tudtam, ahhoz, hogy Ő bejöhessen, tisztának kell legyek, minden szempontból. Újra szűz már nem leszek negyven évesen, de a rám tapadt energiáktól végre megtisztulva léphettem előre.
S amikor Ági elmesélte saját történetét, megerősítést kaptam. Köszönöm! Soha, semmi nincs véletlenül. Mindig, mindenre megkapjuk a választ, ha képesek vagyunk figyelni. S mindegy, hogy honnan. Külön öröm számomra, hogy egy igazi, tiszta embertől kaptam ajándékba a történetet. Hálás vagyok minden pillanatáért az elmúlt időszaknak. S hogy ártatlan vagyok-e? Ugyan.. 🙂 Hiszen sem szent, sem újszülött nem vagyok. De megkönnyebbültem. Testileg, lelkileg, érzelmileg egyaránt…
B-N. E.
2017.05.05.