A Remény
Amikor megígértem anyáéknak, hogy jó kislány leszek, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz.
Megkérdeztem Mariska nénit, hogy ez mit jelent. Nagyon szeretem őt, minden vasárnap elvisz a délelőtti misére.
Olyankor kapok szép ruhát, kopogós cipőt, és a hajam is szépen megfésüljük. Ilyenkor télen nem szeretem a templomot, mert nagyon fázom. Pedig azt mondják mindig, hogy befűtöttek. Hát nem is tudom, biztosan így van, de én folyton didergek.
Szóval ilyenkor Mariska néni értem jön, és együtt sétálunk el a misére. Nagyon szeretem. Néha olyan érzésem van, mintha sírni kellene. Olyan furcsa. Azt hallottam, a meghatottságtól van. Nem tudom mit jelent. A felnőttek egy csomó dologról beszélnek, amiről fogalmam nincs.
Na ott tartottam, hogy megkérdeztem, hogyan kell jónak lenni. Azt mondta a néni, hogy például szót kell fogadni a szüleimnek, és a felnőtteknek.
Vagy beágyazni ébredés után, hogy gyorsabban elkészüljünk. Összepakolni a játékaimat és ehhez hasonlók.
Ám ami a legfontosabb, mondta nekem, az az, hogy minden este imádkozzak. Köszönjem meg amim van, bármi is legyen az, meg ami örömöt okozott. Na ilyen elég sok van 🙂 Aztán fogalmazzak meg egy kérésemet, amit fontosnak tartok. Azt hiszem, ez sem lesz nehéz.
Reméljem, és bizakodjak, hogy imám meghallgatásra talál. Ez megint olyan furcsa…hmmm.
A Kaporszakállú (ahogy Timi nevezi), vajon hogyan hall meg mindenkit egyszerre? És hogyan hozza ki az ajándékokat? Réka szerint nem is ő hozza, hanem a szüleink veszik a boltban. Kati meg azt mondja, náluk az Angyalok járnak. Na nem baj, biztosan mindenki Neki segít, hogy az a sok sok gyerek megkapja, amire vágyik. Remélem, ha mindent megteszek érte, nekem is teljesíti a kívánságom!
Olyan álmos vagyok…jaj, el ne felejtsek imádkozni!
Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem.
De a tiéd nyitva Atyám, féltő gonddal vigyázz reám!
Vigyázz az én Szüleimre, meg az én két Testvéremre!
Mikor a nap újra felkel, ölelhessük egymást reggel.
Ezt is Marika nénitől tanultam, hazafelé a templomból. Meg ezt is:
Ó, én édes Istenem! Hálát rebeg lelkem,
Hogy egész napon át úgy szerettél engem.
Bánom sok vétkemet, szent Fiadnak vére
Mossa meg kegyesen szívemet fehérre!
Virrasszon felettem gondviselő szemed,
Kérlek, óvd ez éjjel testemet, lelkemet!
Szűz Anyám s őrangyal, legyetek énvelem,
Ha ti rám vigyáztok, nyugodt lesz éjjelem!
Ámen
Mára elég lesz, majd a többit holnap elmondom…jó éjt!
Ez a hét, az elmélyülésről szól a várakozásban. A Reményről, mely szívünkben ébred a hitünk hatására, hogy vágyunk megvalósul.